Andrej Rubljov
Tarkovszkij évekig nem forgalmazott filmje, amely elnyerte a kritikusok díját az 1969-es cannes-i fesztiválon, az életbe vetett hit élményét fogalmazta meg. A XV. században élt, ma már világhíres szerzetes-ikonfestő élettől sugárzó művészetét egyaránt érleli az önkény megnyilvánulása, a pogányok bevonásával vívott - és az aktuális szovjet-kínai szembeállásra utaló - testvérháború, a megalázkodásra késztető nyomorúság, de a kollektív harangöntés is, amelynek eredményeként a közösség erejét hirdeti a harangszó.
Ebben a filmben minden benne van, amit csak tudni lehet és érdemes az életről és az "ember"-ről magáról - és a mozgóképművészet legmagasabb szintjéről. Ennél jobb film nincs, csak hasonlóan tökéletes - más műfajokban. Viszont nagyon nehéz a nyelvezete, ezért kellő tudás és türelem előfeltétel a befogadásához. Ez nem szórakoztató-ipar, ez nagybetűs művészet - nem kiszolgál, hanem befogad - de, csak akit érdemesnek talál rá.